Nemzetiségek

4. Együtt élő nemzetiségek jelene és jövőképe

Nemzetiségek és az Ormánság területe

Bár az Ormánság a színmagyar református vidékként él a köztudatban, ma ez a kép már ennél jóval árnyaltabb. Ugyanakkor történetileg valóban nem vonhatjuk kétségbe e terület magyar jellegét, azonban a XIX. században erősödő modernizációs és külső valamint belső társadalmi változások magukkal hozták ezen etnikailag homogénnek tekinthető közeg megváltozását. Ennek a folyamatnak a fontosabb mérföldköveiről (egykézés, migrációk, területi viszonyrendszer, kapcsolatok) a bevezető részben szóltunk. Másrészt a nemzetiségek jelenléte az Ormánság fogalom kitágulásának, jelentésbéli-területi expanziójának is köszönhető. A társadalmilag hasonló jelenségeket produkáló területek egységbe olvadtak, így a betelepülő cigányság, vagy a Dráva-mentén elhelyezkedő horvát falvak ma már – hasonlóan a korábbi magterülethez – az Ormánság részeinek tekinthetőek, bár ebben nincs közremegegyezés sem tudományosan, sem pedig közbeszéd szintjén. Ennek ellenére e felületünkön szeretnénk bemutatni azon népességi elemeknek is a kultúráját, jelenlétének mérföldköveit, melyek zömmel a XX. század második felétől váltak “ormánságiakká”. Ezek pedig a cigányok, a horvátok és a németek.

A horvátok Magyarországon és a Dráva menti horvátok

A magyarországi horvátok több kisebb etnikai csoportból állnak, melyek gyakran saját magukat regionális identitásuk szerint nevezik – sokácnak, bunyevácnak, bosnyáknak, rácnak.. – és természetesen horvátnak is. Szállásterületük Magyarország nyugati és déli határai mentén helyezkedik el. Nyelvjárásaik a teljes középkori horvát nyelvterületről származva tükrözik a horvát nyelv hármas nyelvjárási tagoltságát – kaj, sto és csa nyelvjárásokra – és ezen felül sok helyi dialektusra osztható.

Magyarországon a néprajzi szakirodalom a következő horvát csoportokat különbözteti meg szállásterületük és kulturális-nyelvi különbségeik szerint:

  • Nyugat magyarországi vagy gradistyei horvátok – Mosonmagyaróvár és Szombathely között a nyugati határszélen 
  • Mura menti horvátok – Nagykanizsától nyugatra a Mura melletti sávban
  • Nyugat Dráva-menti horvátok, Csurgó és Barcs között közvetlenül a Dráva vonala mellett, napjainkban már igen asszimilálva
  • Kelet Dráva-menti horvátok Barcstól keletre 7 faluban
  • Baranyai bosnyákok Pécs környékén
  • Baranyai sokácok – Pécs és Mohács között kisebb falvakban többnyire németekkel és magyarokan vegyesen, illetve Mohácson és a Duna túloldalán a Mohácsi-szigeten
  • Dráva menti sokácok – Siklóstól délre, Kásádon élnek. Egykoron Alsószentmárton többségét is ez a népcsoport tette ki, de ott egy sajátos horvát-roma népességcsere zajlott le az 1960-as, 1970-es években, az alsószentmártoni horvátok nagyobb része ma Siklóson él.
  • Bácskai sokácok – egy faluban, Hercegszántón
  • Bácskai bunyevácok Baja és Bácsalmás között a szerb határmelléken
  • Duna menti horvátok, vagy rác-horvátok, a Csepel sziget déli részén és Kalocsa mellett Dusnokon és Bátyán
  • A huszadik század urbanizációs folyamataival több nagyvárosban és a fővárosban alakultak ki kisebb közösségek, melyek nem alkotnak néprajzi egységeket, de indentitásukat gyakran még őrzik.

Ezen említett csoportok szállásterületei többnyire a határ túloldalán (osztrák és szerb oldalon nyugaton és dél-keleten) folytatódnak, vagy kapcsolódnak a horvát etnikai magterülethez. Csak néhány csoport képez szigetet a magyar vagy más nemzetiség által körülvéve.

A magyarországi horvát csoportok nagy része az oszmán hódítások következményeként kialakult migrációs folyamatoknak köszönhetően vándorolt mai szállásterületére, de egyes csoportokat illetően felmerült a középkori eredet, illetve a kontinuitás kérdése. 

Az egyetlen történetileg is bizonyított horvát szállásterület, amely a pre-oszmán időszakban is létezett éppen a Dráva melléken elhelyezkedő horvátoké. 

Az Ormánság közvetlen nyugati szomszédságában helyezkednek el a keleti Dráva menti horvátok Baranya és Somogy megyék határvonala által megosztva. Felsőszentmárton, Drávasztára, Drávakeresztúr és a már elnéptelenedett Révfalu Baranyához, amíg Lakócsa, Tótújfalu, Potony és Szentborbás Somogy megyéhez tartoznak.

Horvát települések a Dráva mentén

A Dráva menti horvátok és az Ormánság

Mint említettük, ez a néprajzi csoport él közvetlenül az Ormánság délnyugati Dráva mellékén. Identitásukat tekintve önmagukat Dráva menti horvátoknak (Podravski Hrvati) határozzák meg. Vallásukat tekintve katolikusok, és ez a vallási különbözőség az ormánsági magyarságtól az elsődleges oka, hogy önmagukat soha sem határozták meg ormánságiként, így az ormánsági horvátok fogalom is csak dilettantizmusból használt, ritkán fellehető fogalom a meghatározásukra. Számukra az Ormánság a magyar tömböt jelentette, mely református. Ennek ellenére számos gazdasági és társadalmi szál fűzte és fűzi őket az Ormánság területeihez. Az első világháború előtt majd mindegyik falunak volt átkelője a Dráván, ami a kereskedelemben betöltött szerepüket növelte és folyamatos kapcsolatot biztosított az Ormánság és a Szlavóniai térség között. A XIX. századi gazdasági fellendüléssel ezen a területen (Drávasztára mellett) egy vasúti híd is épült, azonban ezt a XX. század pusztító háborúi tönkretették. Az ormánság jelentősebb lakosságszámú települései váltak elsődleges migrációs célpontjaikká a XX. század második felétől, ahol Sellyén, Vajszlón vagy Bogdásán említésre méltóbb számban költöztek és az itteni közösség részeivé váltak.

Tradicionális gazdasági aktivitásaik közül említést érdemel az állattartás, elsősorban a sertéstenyésztés, melynek az alapjait a környező tölgyerdők, valamint a kereskedelmi lehetőségek (a Dráván túlra) alapoztak meg. A XX. század második felében figyelemre méltó volt a városba költözöttek közül a kereskedelmi foglalkozásúak, gyakran zöldségkereskedők aránya, akik gyakran a helyi termelői ismereteikre alapozták e kereskedelmi tevékenységet. A dinnyetermesztésbe is gyakran belefogtak azok, akik az Ormánság területén (Vajszlón, Sellyén) telepedtek le. Napjainkban az említett ormánsági központokon kívül Barcson, Harkányban, de még Kaposváron is az e területekről elszármazottak alkotják a helyi polgárosult horvát kisebbségi (kisebbségi önkormányzatok) csoportok magját.

Drávamenti horvátok népviseletben

A Dráva menti horvátok sajátosságai – nyelv, nyelvjárás

A magyarországi horvát etnikai csoportok felsorolásánál kiemeltük, hogy jelenlegi tudásunk szerint ez a csoport tekinthető a magyarországi horvátok közül egyedül bizonyítottan olyan csoportnak, mely már az oszmán térhódítást megelőzően is rendelkezett szállásterülettel a Dráva bal partján. sajátos demográfiai fejlődésükre utal nyelvjárásuk is amelyre a sto és a kaj nyelvjárások sajátos, csak itt megtalálható keveréke és hatása jellemző.

A szláv, valamint a horvát nyelvtudományban járatlanok számára megemlítendő, hogy a horvát nyelv hármas nyelvjárási tagozódása alapvetően az oszmánok XVI. századi előrenyomulásával változott meg. Ezen történeti eseménysor előtt a kaj dialektus, mely ma csak Nyugat-Horvátország területeire (Muraköz, Zágráb, Varasd, Kapronca és Károlyváros központú megyék elsősorban) korlátozódik a Száva és a Dráva közén, jóval nyugatabbra tolta ki határait. Ezeket a határokat a belső dinári magból, a mai Bosznia-Hercegovina és Montenegró területéről érkező újabb sto nyelvjárást beszélő népesség foglalta el. Ez a népesség részben az oszmánok támogatásával, részben pedig előlük menekülve foglalta el és töltötte be a Száva és a Dráva közét.

A Dráva mentén élő magyarországi horvátok napjainkban a legnyugatibb kaj nyelvjárást beszélő közösség, ezért több nyelvész is feltételezi, hogy a kaj nyelvjárású középkori szlavóniai horvátság maradékáról beszélhetünk esetükben. A sto nelvjárás itteni jelenléte szintén régies elemeket hordoz, mely az előbb említett teóriát részben erősíti. 

Ezt a felvázolt horvát kontinuitást azonban nem valószerű teljes mértékűnek elképzelnünk, inkább egy olyan esetnek a körvonalazása valószínű, melyben a korábbi horvát lakosság jelenléte segítette a későbbi (XVII-XVIII. századi) csoportok jelentősebb letelepedését és megmaradását, hordozva így újabb és régebbi nyelvi és etnográfiai, társadalmi, nyelvi  stb. elemeket is.

A Dráva menti horvátok sajátosságai – dialektusok faluról falura..

A Dráva-mellék keleti részén elhelyezkedő horvátok közül Lakócsa, Tótújfalu, Szentborbás és Drávakeresztúr nyelvjárásai a kaj nyelvjárás egy változatát őrzik jelentős sto nyelvjárási elemekkel, amíg Felsőszentmárton, Drávasztára, Potony és a már elnéptelenedett Révfalu horvát nyelvjárásai a sto nyelvjárás e-ző csoportjához (a „jat“ hosszú refleksziója archaizáló „e“ gyakori szlavón i-ző hatásokkal) tartoznak jelentős kaj-nyelvjárási elemekkel. Ez a nyelvi kettősség azonban nem indokolja e csoport etnográfiai, kulturológiai vagy etno-muzikológiai megosztását, ugyanis kulturális javaikban materiális és szellemi kultúrájukban egy egységes képet mutatnak a leírt nyelvi megosztottság ellenére.

A Dráva menti horvátok népzenéjéről

A  Sellye és Barcs között szorosan a Dráva mellett elhelyezkedő településeken a zenei kultúra a horvátországi Szlavónia területének zenei hagyományaival rokon (a dúr pentachord és hexachord, valamint a második fokra való zárlat túlsúlya a vokális dallamoknál), viszont számos nyugat-horvátországi elemet (mol jellegű első fokon uniszónó zárlatú szokásdallamok) tartalmaz.
Hangszeres zenében megemlítendő, hogy itt a horvát duda, „dude” elnevezésű speciális változata alakult ki, melyet a XX. században váltott le a tamburazenekar. Magyar hatásra voltak vonós- illetve vegyes vonós-pengetős zenekarok. Az itteni táncok kevés kivétellel körtáncok, néhol magyar elemekkel – pl. csizmaverős kőrtánccal is találkozhatunk.

Pavo Šimara "Baraban" zenkari lakodalmasokat kísér Felsőszentmártonban az 1950-es években

A Dráva menti horvátok hangszeres népzenéjéről

Akárcsak a népzenei kifejezőeszközök egészére, a Dráva-menti területek zenéje kapcsán is ki kell emelnünk a szlavón területekkel való rokonságot. Itt a tambura zenekarok spontán fejlődési pályán kerületek a zenekari fejlődés domináns pozíciójába, de még ez sem szorította ki azonnal teljes mértékben a dudásokat, akikből itt napjainkban is találhatunk hírmondót Gadányi Pál, a népművészet mestere személyében. Az e területen használt 5 sípos „dude” típus feltehetően a XIX. században kialakult helyi, horvát vagy magyar oldali hangszer-innováció. A dudák mellett egyes jelentéktelenebb hangszerek emlékezete, mint a kettősfurulya, vagy a dupla nádsíp is megmaradt, de tudunk furulyásról is. Igaz e hangszerek csak inkább saját zenei igények kielégítésére szolgáltak már ekkor is.

Felsőszentmárton egyik tamburazenekara harmónikással kiegészülve az 1970-es évek elejéről
Gadányi Pál, az utolsó Dráva-menti horvát dudás és dudakészítő, a Népművészet mestere

A Dráva menti horvátok hangszerei, a dude

A Barcstól keletre élő Dráva-menti horvátok dudája. Zeneileg inkább a szlavóniai játékmóddal (negyedes kíséret) amíg felépítésileg (vályús sípszár-szerkezet) a nyugat Dráva-menti „dude” típussal rokonítható. A hangszer elterjedési területe a magyarországi horvátok között az 1918-as trianoni határokkal változott meg. Ekkor a Dráva-menti dudások mivel nem tudtak átlépni a Dráván a horvát területekre, vándorzenészként elindultak Baranya felé, és az 1920-as években ott is meghonosították a hangszert. E „dudénak” csak fújtatóval működő változatát ismerjük, csupán a baranyai területekről ismerünk fújós változatokat. Más dudatípusokkal ellentétben ennek a dudának érdekessége a zártsága, ugyanis minden lyuk lefogása esetén nem szólal meg, mivel a játszócsövei végükön zártak.

A Dráva menti horvátok zenei kultúrájának egy kiemelkedő alakja – Gadányi Pál, dudás dudakészítő, a Népművészet Mestere

Gadányi Pál a Somogy megyei Tótújfaluban született 1932. március 31-én. Édesapját 1940-ben elveszítette, édesanyja egyedül nevelte fel egyetlen gyermekét. Az 1940-es évek végén asztalos szakmát tanult ki Sellyén egy mestertől, akitől a rossz körülmények és ellátás miatt, amint iparos levelet szerzett, azonnal elköltözött. Ezután mindenesként dolgozott falujában (asztalos, kádár, gépjavító, seprűkészítő…) félig magánzóként, hivatalosan a helyi TSZ-ben, majd a pécsi Vízműnél dolgozott karbantartóként. Mindig vidám társasági ember volt, aki a tréfáért és a jó-nótás társaságért nem ment a szomszédba. Fiatalon barátaival tamburazenekart alakítottak (ez a harmadik tamburazenekar volt a faluban ezidőtájt) és ebben a zenekarban tamburakontrán játszott. E zenekarnak az összes hangszerét ő készítette: prímet, basszprímet, brácsatamburát és még a tamburabőgőt is. E tamburazenekari csapat az 1956-os forradalommal ért véget, ugyanis a zenekar prímása az USA-ba diszidált.
Az 1960-as évektől kezdett el négysípos Dráva-menti dudákat készíteni. A különleges hangszer zenéjét még fiatalon, a szomszédjában lakó idős dudástól, Kovács Páltól szerette meg. Ő volt a szomszédja, de ez a mester sajnos dudát készíteni nem tudott, így azt nem tudta megtanítani Gadányi Pali bácsinak. Ügyes kezű mesterként első néhány próbálkozás után már sikerrel készített el egy, – ahogy ő fogalmazta – nem nagyon szép de igen könnyen és tisztán szóló dudát. Ezek után a környéken még működő dudások (Ardai József, Kovács Marci, Jakobovics István, Kökényi György…) hozzá jártak hangszerért, majd ezt az 1980-as évektől felváltották a revival dudások magyarországi és horvátországi területekről. Egészen 2016-ig készített hangszereket, amikor romló egészsége miatt már nem tudta kezelni a gépeket. Ezen, mintegy bő 50 évnyi hangszerkészítési időszak alatt számtalan új ötlettel újította meg a maga készítette dudákat. Nyugdíjas korában kertészkedéssel és mezőgazdasággal foglalkozott (5-10 hektár szántóföldön, 5-7 nagy fóliasátorban paprikát, paradicsomot és virágokat nevelt, állattartással foglalkozott – 15-20 sertés két-három kocával) ami mellett asztaloskodott a faluban és hangszereket készített igény szerint. A pécsi és a szigetvári vásárokba rendszeresen járt feleségével, Ági nénivel a piacra árulni, ahol néha elővette a hangszerét és vidáman dudált.
Gadányi Pál életében mintegy ötven hangszert készített. Az esztergagépeket is ő alakította át egy szecskavágóból, amelyeken a dudák faalkatrészeit készítette A dudabőröket is saját kezűleg kutyabőrből vagy kecskebőrből készítette ki, vagy esetenként gyári bőrből varrta. Sikeresen kísérletezett a varrott, ragasztott műbőrből készült dudatömlőkkel. A hangszerei levegőellátásához a fújtatókat is saját kezűleg állította elő, a dudák megszólaltatásához szükséges bodza illetve nádsípokat is ő faragta.
Ennél az Európában egyedülálló, a Kárpát-medencében legarchaikusabb dudatípusnál a hangszer sípszárába, favályúba mélyített, négy különálló bodzafa, vagy szilvafa csövet illesztenek és ólmozással, vagy faragással alul teljesen zárt rendszerűvé alakítják ki. Ezzel az egyes csöveken el tudják különíteni az alapvető zenei funkciókat. A nagy levegőfogyasztás miatt kizárólag fújtatóval működtetik, aminek az az előnye, hogy a muzsikus a játék mellett énekelni is tud.
Ezek a dudák átmenetet képeznek a magyar és a horvát nyelvterületen megtalálható dudatípusok között. Gadányi Pál az utolsó olyan dudakészítő, (ez ismereteink szerint Magyarországra, Horvátországra, Szlovákiára, Csehországra, valamint Ausztriára vonatkozik), aki saját archaikus paraszti közösségében sajátította el ezt a speciális képességet, hogy el tudja készíteni, valamint meg is tudja szólaltatni hangszerét, a dudát. Közösségének búcsúkon, kocsmai mulatozásokon, különböző rendezvényeken muzsikál és énekel. A budapesti Néprajzi Múzeumban (2002.38.1) leltári számon tartanak nyilván „Gadányi dudát”.
Gadányi Pál zenei repertoárján kizárólag szülőföldjének népzenéje, dudamuzsikája található meg. A táncdallamok közül páros, páratlan drmešeket (rezgőket), több kolót, valamint főként a dudán énekelhető archaikus horvát népdalokat rögzíthettek a gyűjtők. Mivel Pali bácsi fújtatóval muzsikál, így saját énekét kíséri hangszerével, amit napjainkra már gyönyörű fémbetétekkel készít el. Pali bácsi zenészi, hangszerkészítő tevékenysége jelentős hatással volt a Táncházmozgalom égisze alatt formálódó zenekarokra, táncegyüttesek munkájára. Az általa készített hangszeren muzsikáltak a Baranya Táncegyüttes zenészei, a Vizin zenekar több zenésze, de zenészi mentalitása hatott a Vujicsics együttes munkásságára is (ld.: Podravina, vagy a Somogyi szomszédok című albumok). Több alkalommal színpadon is szerepelt mindkét említett zenekarral.
Saját közösségének, valamint a környező horvátok lakta falvakban is muzsikált. Rendszeres résztvevője volt a nemzetiségi rendezvényeknek hazánkban és a Dráva túloldalán egyaránt.
A Népművészet Mestere díjat 2011-ben kapta meg.

A Dráva menti horvátok hangszerei, a szamica, vagy tambura-samica

A zenekari tamburák helyileg kialakult szólisztikus, ének-, és tánckíséretre használt őse. Elnevezése is erről árulkodik: sam=egyedül, „samica” = egyedül zenélő hangszer. A modernebb zenekari tamburáktól eltérően diatonikus (a duda hangsorához illő) hangsorú, általában 2-szer 2 pár húrja van. A rajta való zenéléskor az összes húrt egyszerre szólaltatják meg, néha egyszerűbb összhangzatokat alkotva. A tánczenéhez való zenéléskor a ritmikus pengetés, és a kontrázás is elterjedt a játékmódjában. Két méretben ismert, a nagyobb (80-90 cm) és a kisebb (50-60 cm). Ez utóbbi a pásztorok kedvelt változata volt, mert belefért a nagyobb pásztortarisznyába. Általában helyi mesterek készítették, de készítési központja nem alakult ki Magyarországon a horvátok között. A Dráva menti horvátoknál ezek a hangszerek képezték a tambura zenekari hangszerek elődjét, ezért itt a tambura zenekari forma és repertoár szorosan fűződik a régi lokális zenei hagyományokhoz. Ez okozza az itteni horvát orkesztrális tamburazene sajátságát, jellegzetességét.

Alábbi videónkban az egyik utolsó Dráva-menti horvát szamicás, Balatinácz Blazs jellegzetes játékát mutatjuk be. Ebben  tetten érhetők az itteni horvátok szamica-játékának jellegzetes stiláris elemei, melyek átvezetnek minket a terület tambura-zenekari hagyományának gyökerei felé.

Cigányok, romák

Magyarországon a cigány/roma népességnek három fő nagycsoportját, azokon belül számos alcsoportot különíthetünk el. A Dél-Dunántúlon, így az Ormánságban is a beás cigányok telepedtek le jellemzően, de az oláh cigány (roma) csoport tagjai és magyar cigányok (romungrók) is élnek – főleg a nagyobb városokban.

Dinnyetermesztők Vajszlón

Beások

A beások származásának története a magyarországi másik két cigány csoportéhoz – a romungró és oláh cigány csoportokhoz – képest a legkevésbé ismert. A XX. század végi szociológiai elemzések szerint a beások nagy része 1893 és 1918 között költözött Magyarországra, de a bevándorlás folytatódott a két háború között, sőt még a második világháborút közvetlenül követő években is. (Sisák Gábor, 2001)

A beás cigányok döntő többsége a Dél-Dunántúl területén lakik, ebben a régióban arányuk megközelíti az itteni teljes cigány népesség 30 százalékát, a régió két megyéjében, Baranya és Somogy megyében pedig a cigányok többségét teszik ki. Az ország más területein beásul beszélő cigányok csak jelentéktelen számban fordulnak elő. A magyarországi beások által beszélt, az archaikus román nyelvvjáráshoz hasonló nyelvi változatnak – melyet a hazai beások önálló nyelvként tartanak számon – három nyelvjárása van (az árgyelán, a muncsán, és a ticsán). Ezek közül az árgyelán a legelterjedtebb, amely egy nyelvújítás előtti bánáti román dialektus, s a román nemzeti nyelvtől csaknem izoláltan őrzima is  archaikus nyelvjárási jellegét . Az árgyelánok Somogy, Tolna, Zala, és Baranya megyékben használják ezt a nyelvi változatot leginkább. Jellemző családneveik: Orsós, Bogdán, Kalányos, Ignácz.
A Dél-Dunántúlon Alsószentmártonban és környékén az ún. „muncsán” nyelvjárást használják, melyben – a határ közelsége miatt – számos szláv (szerb) eredetű szó is található. Ez a dialektus – hasonlóan a hazánk keleti részén, Szabolcs–Szatmár–Bereg megyében élő harmadik nyelvi variánshoz, a ticsánhoz, jóval többet merít a mai román nyelvből. A szláv hatás a vezetékneveiken is tetten érhető Leggyakoribb családneveik: Jovánovics, Petrovics, Gyurgyovics. (Orsós Anna, 2015)

A cigány, roma kötődésű népesség száma településenként, 2011. (forrás: KSH)

Árgyelánok (erdélyiek)

Nyelvjárásuk legalábbis legfőbb sajátosságait illetően – nevével éles ellentétben – bánsági román nyelvjárás. Baranyában, Somogyban, illetve Tolnában ők alkotják a legnépesebb cigány közösséget.  Vas és Zala megyében is élnek, kisebb számban. 

Muncsánok (hegyvidékiek)

Nyelvjárásuk eredete egyelőre tisztázatlan. A dél-baranyai Alsószentmártonban és a környező falvakban élnek legnagyobb számban. Magyarországi csoportjuk gyakorlatilag egy, a trianoni határ által kettévágott nagyobb baranyai tömb északi, hazánkban maradt kis darabja. 

Alsószentmárton és környéke szláv családneveket viselő beásainak egykori ősei közül jó páran – legalábbis a korabeli összeírások tanúságai alapján – a tizennyolcadik század hetvenes, nyolcvanas évtizedeiben már egészen bizonyosan mai lakóhelyükön éltek.

Ticsánok (Tisza vidékiek)

Nyelvjárásuk nyugat-erdélyi ún. krisán román dialektus. A tizenkilencedik század második felében, a huszadik század elején költöztek részben a Felső-, részben pedig a Közép-Tiszavidékre, ahonnan lassan „vándorolnak” még napjainkban is érzékelhető tendenciaként nyugati irányba. A közösség által lakott területek mai „központjai” a Szolnok megyei Tiszafüred, illetve az ezzel „szomszédos”, de már a Tisza jobb partján, Heves megyében lévő Poroszló. A ticsánok egy-két családnyi egységben már a főváros közvetlen közelében található teleppüléseken is élnek (pl. Dunakeszi, Máriabesnyő, Pécel). (Landauer Attila; 2011, Szalai Andrea, 1997) 

A cigány, roma kötődésű népesség aránya településenként, 2011. (forrás: KSH)

Oláh cigányok, romák

Az oláh cigányok csoportját hagyományosan az egykori foglalkozások mentén elhatárolódó törzsekre osztják, azokon belül pedig számtalan nemzetség alkotja ezt a csoportot. A törzsnév a foglalkozást jelöli, a nemzetségnév az ős, apa, vagy valamely kimagasló előd nevéből (esetleg csúfnévből), helységnévből eredeztethető. Az egyes törzsek az oláh cigány nyelv (más néven romani) különböző dialektusait használták. Napjainkra e törzsi elkülönülés szinte teljesen megszűnt. Köszönhető ez a nyelvi asszimilációnak, a vegyes házasságoknak, az egykori mesterségek szerepvesztésének, valamint annak a folyamatos társadalmi kirekesztődésnek, amely a cigányság összes csoportját egyaránt és egyforma mértékben érinti, kialakítva ezzel a csoportközi összetartozás tudatát. (Kállai Ernő, 2015)

Erdei cigány, roma telep valamikor a XIX. század végén.

Az oláh cigányok csoportjai nagyobb számban főként a román nyelvterület, azaz az egykori moldvai és havasalföldi fejedelemségek felől a XVII – XVIII. századtól kezdtek el hazánk egykori területére vándorolni, s lassú bevándorlásuk egészen a XX. század elejéig eltartott.

Az oláh cigányok foglalkozásaik miatt jellemzően nagyobb településeken, városokban élnek, a fővárosban és a megyei jogú városokban egyaránt megtalálhatóak.
Lovári cigányok leginkább a Dunántúlon, a Duna-Tisza közén, a fővárosban, illetve annak környékén élnek. Második legnagyobb csoportjuk, a másári cigányok három nagyobb közössége Gyöngyösön és környékén, Pest és Heves megyében, valamint Hajdú-Bihar és Békés megye területén él. Kisebb oláhcigány csoportok továbbá a főként Budapesten és Somogy megyében élő colárok; a Fejér és Bács-Kiskun megyében, illetve a főváros III. kerületében a kelderások, valamint a túlnyomóan Pest megye területén élő drizárók. 

Romungrók

A romungro, rumungro néven ismert csoportot – kárpáti és oláh cigányok leszármazottainak tartják, akiket – valószínűleg a könnyebb asszimiláció reményében már nem tanítottak meg a cigány nyelvre. Anyanyelvi besorolás szerint a hazai cigányság túlnyomó többségét a magyar anyanyelvű romungrók, más néven a „magyar cigányok” alkotják. Az elfogadott álláspont szerint a romungrók ősei, a kárpáti cigányok elsőként érkeztek meg a történelmi Magyarország területére a XIV. és a XVII. század között (a kutatók többsége a XV. század elejére teszi), egy elhúzódó, folyamatos betelepülés során. Az évszázadok során az asszimilációs kényszer következtében nyelvüket és hagyományaik jelentős részét elveszítették, mára csupán néhány kárpáti nyelvet beszélő közösség, „nyelvsziget” maradt meg Nógrád megyében, Pomázon, Csobánkán és Versenden. Igen kis számban élnek még hazánkban a kárpáti cigány nyelvjárásait beszélő szinto („német”) és vend („szlovén, horvát”) cigányok – többnyire a Dunántúlon és néhányan Heves, Nógrád, Pest megyében. Jellemző hagyományos foglalkozásuk a köszörülés, némelyikük esetében a vándor körhintás, és közülük kerülnek ki a hárfán játszó cigány muzsikusok is. A kevés vend cigány főképp Somogy és Zala megyében telepedett le. A romungrók három fő csoportja foglalkozás szerint különül el: az „úri réteget” alkotó muzsikus cigányok, a régiséggel, ékszerrel, használt cikkel kereskedők, valamint a vályogvető, kosárfonó, alkalmi munkások szegény rétege. (Balogh-Fábiánné-Andrónyi)

A magyarcigányok legjellemzőbb foglalkozásai a múltban a fémmunka, leginkább a vas megmunkálásának különböző válfajai (pl. szegkovácsolás), a sármunka (főként tapasztás, vályogvetés), illetve általánosságban olyan egyéb alacsony presztízsű munkák voltak, amelyek elvégzését a többségi társadalom tagjai gyakorta nem, vagy nem szívesen vállalták (pl. köztisztasági feladatok ellátása, dögök eltakarítása, árnyékszékürítés). A források azt bizonyítják, hogy e főbb mesterségek mellett már viszonylag korán feltűnt a zene, illetve általánosságban a szórakoztatás az egykori romungrók megélhetését biztosító tevékenységek között. A leghíresebb cigányzenészek, zenészdinasztiák a nyelvileg teljesen asszimilálódott magyarcigányok közül emelkedtek ki az elmúlt százötven–kétszáz évben, kialakítva a hazai cigányság “elit rétegét”, ugyanakkor nagyszámú és alacsony iskolázottságú rétegük él jelenleg is nagy szegénységben, illetve mély nyomorban szerte az ország teljes területén. (Landauer Attila, 2011)

Szintó, szinti cigányok

A fenti, népesebb csoportokon túl jóval kisebb lélekszámban egyéb cigány közösségek tagjai is élnek a térségben. A szintók, vagy németcigányok hazai csoportjai a korábbi vélekedések szerint a tizenkilencedik század végén, a huszadik század elején vándoroltak csupán „vissza” Nyugat-Európából. Az elmúlt évtizedek történeti kutatásai azonban bebizonyították egyrészt azt, hogy nyugati irányú cigány bevándorlással már a tizenhetedik századi Magyarországon is kellett számolni, másrészt pedig azt is, hogy maga a – máig használt – németcigány kifejezés már feltűnik a tizennyolcadik század elejének magyar forrásai között. A szintó cigány nyelvváltozat jellegzetes vonásai német nyelvterületen, a német nyelv hatására alakultak ki. A hazai szintókat – egykori jellegzetes munkáik alapján – gyakorta köszörűs és ringlispíles cigányoknak is nevezi környezetük. Jellegzetesen szintó cigányzenészek a hárfások; a hárfa mint népi hangszer Magyarországon szinte kizárólagosan csak a németcigányoknál fordul elő. Ugyancsak egy kizárólagosan e cigány kisközösségre jellemző sajátosság, hogy sok szintó család – épp a közösség származási területeiből fakadóan – máig német, németes, illetve a németből torzult vezetékneveket visel (pl. Berger, Herzenberger/Hercenberger, Junghaus, Jungwerth/Jungvért, Krauss/Krausz, Rosenberg, Schneeberger/Snétberger, Wölfinger, Wuchinger). Hangsúlyozandó azonban, hogy a német, illetve németes nevek mellett magyar- (pl. Horváth, Péter, Varga), délszláv- (pl. Bukovics), sőt, olasz eredetű (pl. Frizolia) nevek is előfordulnak a mai magyarországi szintók családnevei között. (Landauer Attila, 2011)

Oláh medvetáncoltató cigányok - Pusztanagybajom, 1900. Jankó János felv. (forrás: Néprajzi Múzeum)

Vend cigányok

A vend vagy vendcigány a cigány nyelv észak-nyugat balkáni szláv – azaz lényegileg szlovén – hatásnak erősen kitett változata, melynek pár száz fős magyarországi beszélő közössége főként Somogy és Zala megyében él. Az olykor szlovéncigányként – cigányul pedig vendetiko, vagy fenetiko alakokban – is emlegetett cigány nyelvváltozat jövevényszavai, jövevényelemei – a magyar mellett – elsősorban a szlovén, a horvát és – kisebb számban – a német nyelvből származnak. A vendcigányok egyik igen jellemző hagyományos, hazai foglalkozása – a szintókhoz hasonlatosan – a vándorköszörűsség volt, ebből fakadóan a Dunántúl egyes területein máig előfordul, hogy köszörűs cigányokként emlegetik e közösséget is. (Landauer Attila, 2011)

Civil szervezetek

4.1. A célterületen működő civil szervezetek és tevékenységeik

A helyi társadalom szerveződésében, újraintegrálásában, a fiatalok helyben maradása szempontjából nélkülözhetetlen jövőkép megteremtésében fontos szerepe van a kormányzati, önkormányzati szereplőkön túl a helyi civil kezdeményezeseknek, közösségteremtő szervezeteknek.

A civil szervezetek számának változása településenkénti bontásban 1999-2008, ill. 2020. (forrás: Kispéter Zoltán, 2010; helyicivil.hu)

Az ormánsági civil szféra azonban egy-egy település pozitív példáitól eltekintve kiépületlen, funkciója a helyi közösségek fejlesztése szempontjából kevésbé mutatkozik meg. A térség szervezetei főként a nagyobb településeken, Sellyén és Vajszlón működnek, több esetben nagyobb ernyőszervezetek helyi képviselőiként tevékenykednek, de az is jellemző, hogy a helyi önkormányzatok által a különböző fejlesztési források hatékonyabb megszerzése érdekében létrehozott, a helyi közösségekhez érdemben nem kapcsolódó alapítványok vagy egyesületek jelennek meg. (Ragadics Tamás, 2015)

A következőkben áttekintjük a célterületen bejegyzett civil szervezeteket településenként és bemutatjuk fő tevékenységi céljaikat. 

Vajszlói civil szervezetek

Dráva Alapítvány
(természetvédelem,kulturális)
Cél: A teljes teremtett világot egységben szemlélő etikai gondolkodás helyreállítása a keresztyén életvitelben.
Társadalmi kapcsolatépítés, közösségszervezés-, és fejlesztés, keresztyén etikai nevelés. A Kárpát-medence és a magyarság Európában elfoglalt sajátos földrajzi-történelmi helyzete által is meghatározott magyar református világszemlélet sajátos képviselete, ennek alapján működő szellemi-anyagi műhely kialakítása, amely útmutatást kíván nyújtani a harmadik évezred problémáinak, kihívásáinak megoldásához.
Tudományos kutatásra és keresztyén hitvallásra támaszkodó, a fenti alapcélt szolgáló elméleti és gyakorlati műhelymunka, komplex tájvédelem. Tudományos és kultúrális ismeretterjesztés. A Dráva-sík természeti és kultúrális örökségének fölmérése, dokumentálása és nyilvántatása, valamint az értékek megóvására, gyarpítására irányuló hatékony tájvédelmi munka.

Együtt a Gyermekekért Alapítvány
(intézményi,oktatási,kulturális
Cél: az iskolán kívüli nevelési és kulturális tevékenység támogatása.

Ormánság Szíve Kiemelkedően Közhasznú Alapítvány
(szociális)
Cél: Elősegíteni az Ormánság mint hátrányos helyzetű térség fejlődését, felzárkózását és integrálását a régió vérkeringésébe. A társadalom, gazdaság és a környezet megújítása ezen a területen, a térségi erőforrások hatékony kiaknázása, új innovatív fejlesztések bevezetése, a térség versenyképességének fokozása, a térség felzárkóztatása fenntartható eszközökkel a térség új kapcsolata kialakításának elősegítése, a társadalmi esélyegyenlőség biztosítása, a meglévő különbségekből fakadó hátrányok enyhítése, a térség foglalkoztatottságának javítása, a roma népesség integrációja, felzárkózásuk, megújulásuk és a munkaerő piacon történő elhelyezkedésük elősegítése.

Ormánsági Borostyán Vadásztársaság
(sport,természetvédelem)
Cél: A vad védelméről, vadgazdálkodásról, valamint vadászatról szóló 1996. évi LV. Törvény és a végrehajtására kiadott FM rendelet keretei között, az egyéb vonatkozó jogszabályokra is figyelemmel, demokratikus, az önkormányzatiság elvén alapuló, baráti szellemű egyesületi élettel biztosítsa tagjai számára a sportvadászati lehetőséget, valamint biztosítsa a vonatkozó jogszabályok megtartásával, a tervszerű vadgazdálkodással összhangban álló, a környezet- és a természetvédelmi előírások maradéktalan betartásával, a kultúrált és sportszerű vadászat lehetőségét.

Ormánsági Dolgozók Horgász Egyesülete
(sport,természetvédelem)
Cél: az egyesület demokratikus önkormányzati elven alapuló működésének a biztosítása mellett a tagok jogai és kötelességei érvényesülésének az elősegítése, a horgász érdekek képviselete, kedvező horgászlehetőségek biztosítása, a horgászsport fejlesztése, népszerűsítése. A horgászoknak az alkotmányos rend, törvények és jogszabályok, a társadalmi együttélés és a horgászerkölcs szabályainak tiszteleben tartássára, a természet szeretetére ésv édelmére való nevelés. A horgász hasznosítású vizek szakszerű kezelése, működtetése, horgászat biztosítása, horgászvíz értékmegőrző fejlesztése, ápolása, halnevelés haltermelés.

Ormánsági Gazdák Vadásztársaság
(sport,kulturális)
Cél: Az elsősorban a földtulajdonosokból és földhasználokból álló tagság részére szervezett módon a magyar vadászati kultúra hagyományainak megtartásával, tartalmas és sokoldalú egyesületi élet keretében sportvadászati lehetőség biztosítása, vadgazdálkodási tevékenység folytatása. A vadásztársaság területén működő társágazatokkal, mező-és erdőgazdaságokkal jó kapcsolat kialakítása és fenntartása, illetve a társágazatok közötti feszültségek (vadkárok) a lehető leghatékonyabb módon és kompromisszumra törekedő kezelése és a vadállomány óvása.

Ormánsági MEDOSZ Sportegyesület
(sport)

Ormánsági Reformátusokért Egyesület
(szociális,egyéb)
Cél: Elősegítse a cigányok lakta hátrányos helyzetű térségek fejlődését, felzárkózását és integrálását az állami, nemzetközi vérkeringésébe. A cigányok lakta térségek társadalmi, gazdasági és szociális mutatói sürgős beavatkozást indokolnak annak érdekében, hogy nemcsak az országos viszonylatban fennálló, hanem a nemzetközi szinten válságterületként betöltött elmaradott helyzetük is orvosolva legyenek. Projekteken és programokon keresztül a társadalom, a gazdaság és a környezet megújítása, a térségi erőforrások hatékony kiaknázása, új innovatív fejlesztések bevezetése, a térség versenyképességének fokozása, a térség felzárkóztatása fenntartható eszközökkel, a térség új kapcsolatai kialakításának elősegítése, partneri viszony kialakítása az állami és az önkormányzati szférával, társadalmi szervezetekkel való együttműködés hatékonyságának a növelése, társadalmi esélyegyenlőség biztosítása, meglévő különbségekből fakadó hátrányok enyhítése, a térség foglalkoztatottságának javítása, a cigány népesség integrációja, felzárkóztatásuk, megújítások, munkaerőpiacon történő elhelyezkedésük elősegítése.

Ormánsági Szarvas Vadásztársaság
(sport,természetvédelem)
Cél: az Ormánsági kiemelkedő adottságú vadállomány védelme, élőhelyének hosszú távú biztosítása, a szakszerű vadgazdálkodás megszervezése, a helyi és térségi, valamint a földtulajdonosi érdekek hosszú távú érvényesítésének szorgalmazása. Az egyesület tagjai részére vadászati lehetőség biztosítása, és ehhez kapcsolódó anyagi és tárgyi feltételek biztosítása. Az egyesület keretei között a természet közeli sportmozgalmak népszerűsítése. Az egészséges életmód, a kulturált szabadidő eltöltésének megszervezése. A tagok vadász, lövész-sporttal kapcsolatos szabadidő programjainak szervezése. A működési területén tevékenységének propagálása, sportvetélkedők, rendezvények szervezése, lebonyolítása. Együttműködés a területét érintő gazdálkodó és társadalmi szervezetekkel a vadász és sport tevékenységgel kapcsolatban.

Ormánsági Vendéglátók Egyesülete
(érdekképviselet)
Cél: a falusi turizmus népszerűsítése elsősorban, a vendégfogadók körének bővítése, turisztikai térségünk körének bővítése, vonzerőinek feltérképezése, megismertetése. Partnerkapcsolatok kiépítése, illetve országos minősítés megszerzésének elősegítése a térség vendégházaiban.
Siklós Körzet Alapfokú Oktatási és Nevelési Intézményeinek Szakmai Egyesülete
(oktatási,érdekképviselet)
Cél: az egyesület célja, hogy ellássa tagjai egyéni és kollektív érdekvédelmét, ezen belül módot nyújtson tagjainak érdekeik kifejezésére azok érvényesítésére. Következetesen törekszik a tevékenységi körébe tartozó feladatoknak a tagok érdekével összhangban való végrehajtására. Célja továbbá az igazgatói munka színvonalának emelése, szakmai, etikai, társadalmi anyagi megbecsülésének előmozdítása.

Vajszló és Környéke Földtulajdonosi Vadásztársaság
(sport,oktatási)
Cél: az Ormánság kiemelkedő adottságú vadállomány védelme, élőhelyének hosszú távú biztosítása, szakszerű vadgazdálkodás megszervezése, a helyi és térségi, valamint a földtulajdonosi érdekek hosszú távú érvényesítésének szorgalmazása, a vadász, lövész sportok népszerűsítése, fiatal tehetségek felkarolása.

Vajszló és Vidéke Kulturális Egyesület
(intézményi,sport,oktatási,szociális,kulturális)
Cél: Elsődlegesen Vajszlón, illetőleg a Vajszló környéki településeken a hátrányos helyzetű roma gyerekek oktatása, nevelése céljából térítésmentes korrepetálás biztosítása pedagógus segítségével. A roma nyelv, kultúra ápolása, kulturális rendezvények segítségével; romákat érintő, illetve közérdekű információk közvetítése a vajszlói tv-n és a vajszlói újságokon keresztül. A roma közösségi élet fellendítése. Vajszlói falunapok szervezésében való részvétel, illetve annak lebonyolításában való segítségnyújtás, sportnapok szervezése. Roma gyerekek oktatása, nevelése, a deviáns gyermekek és tinédzserek felkarolása, az óvodások és iskolások támogatása, tanulmányi előre menetelük elősegítése, pályakezdő roma fiatalok elhelyezkedéséhez segítségnyújtása, a kábitószerezés és az egyéb káros szenvedélyek hatásainak megismertetése a fiatal romákkal előadások keretében.Hátrányos helyzetű családok feltérképezése és részükre segítségnyújtás; hátrányos helyzetű emberek foglalkoztatása és munkaerő piacra való bejutásának elősegítése.

Vajszlói Felnőtt- és Diáksport Egyesület
(intézményi,sport,oktatási)
Cél: elsősorban Vajszló és környéke általános és középiskolás tanulói sportolásának, versenyeztetése, valamint a felnőtt lakosság szabaidős sporttevékenységének szervezése.

Vajszlói Községi Sportkör
(sport)

Vajszlói Nyugdijasok Klubja
(kulturális)

Vajszlói Ormánsági Ipartestület
(oktatási,kulturális,érdekképviselet)
Cél: A kisiparosok és más egyéni, valamint társas vállalkozások gazdasági és szakmai érdekeinek képviselete és ezen érdekek védelme.
A szervezet tagjai részére gazdaságszervező tevékenység folytatása.
A tagság érdekében együttműködés az illetékes állami, társadalmi, politikai és egyéb szervezetekkel.
A tagság képzése és továbbképzése.
Szervező, oktató és tanácsadó munkával a vállalkozások eredményes működéséhez szükséges ismeretek megszerzésének elősegítése.
A céljai eléréséhez szükséges gazdálkodási tevékenység folytatása.
A tagság kulturális és művelődési igényeinek támogatása.
a vállalkozók jó hírnevének védelme, a kisipari hagyományok ápolása.

Vajszlói Polgárőr Egyesület
(közbiztonság,egyéb)
Cél: A bűncselekmények megelőzése és a különböző tulajdonformák védelme érdekében önkéntes tevékenységet kifejtő állampolgárok (lakosok), csoportok összefogása, működésük megszervezése, rendszerbefoglalása, a tevékenység szervezeti összehangolása.
Az élet és testi épség óvásával, a vagyonvédelem és a közbiztonság javításával, a lakosság szubjektív biztonságérzetének növelése, a közösségi kapcsolatok erősítése.
A bűnalkalmak korlátozásával a társadalmi megelőzés kereteinek szélesítése.
A lakosság és a bűnüldöző szervek közötti bizalom, együttműködés és kapcsolattartás erősítése, fejlesztése.
Azonos profilú szervezetekkel kapcsolat létesítése és fenntartása.
Közreműködés a környezetvédelmi feladatok végrehajtásában.
A különböző csoportok tevékenységét elősegítő információk, tapasztalatok, módszerek közvetítése, ajánlása.

Vajszlói Római Katolikus Nagyboldogasszony Alapítvány
Cél: a Vajszlói római katolikus Egyházközösség tulajdonát képező ingatlanok fenntartásának és felújitásának támogatása,. liturgikus öltözékeinek és felszereléseinek karbantartása- pótlása, az egyházközség területén élő szegények támogatása ruházattal és élelemmel, az egyházközség területén élő katolikus ifjúság nevelésének, valamint az általuk szervezett programok támogatása.

Adorjási civil szervezetek

“ADORJÁSÉRT” Egyesület
Cél: Adorjás község fejlődésének elősegítése, az emberek közötti összefogás megerősítése.

“Ormánság” Munkanélküli és Kisebbségi Egyesület 
(szociális)

Zalátai civil szervezetek

Zaláta és Vidéke Horgász Egyesület
(természetvédelem,környezetvédelmi)
Cél: a szövetkezésből eredő előnyök kihasználása, önkéntes elhatározásból jött létre. Az egyesület tagjai részére a törvényekben előírt horgászati feltételek biztosítása. A halászati jog gyakorlása. A természet és vízi környezet védelme , halgazdálkodás folytatása , a természetes vizeken az értékmegőrző fejlődés biztosításával. Horgászversenyek szervezése. A tagság érdekeinek képviselete , amegye egyesületeivel való kapcsolat kiépítése.A horgászat törvényben előírt tisztaságának megőrzése , ahorgászhagyoányok ápolása, a horgászat népszerűsítése.

Zalátai Földtulajdonosi Vadásztársaság
(sport,természetvédelem,oktatási,környezetvédelmi)
Cél: A Baranya Megyei 044 kódszámú kiemelkedő adottságú vadállomány védelme, élőhelyének hosszú távú biztosítása, a szakszerű vadgazdálkodás megszervezése, a helyi és térségi, valamint a földtulajdonosi érdekek hosszú távú érvényesítésének szorgalmazása. Az egyesület tagjai részére vadászati lehetőség biztosítása, és az ehhez kapcsolódó anyagi és tárgyi feltételek biztosítása. Az egyesület keretei között a természetközeli sportmozgalmak népszerűsítése. Az egészséges életmód, a kulturált szabadidő eltöltésének megszervezése. A vadász, lövész-sportok népszerűsítése, fiatal tehetségek felkarolása. A működési területén tevékenységének propagálása, sportvetélkedők, rendezvények szervezése, lebonyolítása. Együttműködés a területét érintő gazdálkodó és társadalmi szervezetekkel a vadász és sport tevékenységgel kapcsolatban.

Zalátai Körzeti Általános Iskoláért Alapítvány
(intézményi,oktatási,kulturális)

Zalátai TSZ Sportegyesület
(sport)

Kórósi civil szervezetek

Szama Da Noj – Vigyázz Reánk Egyesület
(szociális,érdekképviselet)
Cél: A szegénység sújtotta, hátrányos helyzetű csoportok, különös figyelemmel a roma polgárok problémáival foglalkozó személyek – szociális munkások, orvosok, pedagógusok, lelkipásztorok, önkéntesek – érdekvédelme, érdekképviselete, tevékenységük feltételeinek biztosítása, előteremtése, amely cél megvalósulása eredményeképpen hatékonyabban tudják ellátni szociális tevékenységüket, a családsegítést, a hátrányos helyzetű csoportok társadalmi esélyegyenlőségének elősegítését, az emberi és állampolgári jogok védelmét.

Sámodi civil szervezetek

Sámod községi Polgári Kör Egyesület
(kulturális)

Sámodi Templom Felújításáért Alapítvány

Hegyszentmártoni civil szervezetek

Hegyszentmárton és Vidéke Hátrányos Helyzetűekért Érdekvédelmi Szervezet
(szociális,érdekképviselet,egyéb)

Hegyszentmárton Község Jóléti Szolgálat Közalapítvány
(szociális)

Hegyszentmártoni Községi Nyugdijas Egyesület
(kulturális)

Hegyszentmártoni Polgárőr Egyesület
(közbiztonság,oktatási,egyéb)
Cél: a bűncselekmények megelőzése és a különböző tulajdonformák védelme érdekében önkéntes tevékenységet kifejtő állampolgárok, csoportok összefogása, működésük megszervezése, rendszerbe foglalása, a tevékenység szervezeti összehangolása. Az élet és testi épség óvásával, a vagyonvédelmi és a közbiztonság javításával a lakosság szubjektív biztonságérzetének növelése, a közösségi kapcsolatok erősítése.
A bűnalkalmak korlátozásával a társadalmi megelőzés kereteinek szélesítése. A lakosság és a rendvédelmi szervek közötti bizalom, együttműködés és kapcsolattartás erősítése, fejlesztése. Azonos profilú szervezetekkel kapcsolatok létesítése és fenntartása. Közreműködés a környezetvédelmi feladatok végrehajtásában. A különböző csoportok tevékenységét elősegítő információk, tapasztalatok, módszerek közvetítése és ajánlása. A bűnelkövetéseket elősegítő körülményekről az intézkedésre jogosult szervek tájékoztatása. Rendkívüli helyzetekben együttműködés a katasztrófavédelem és a tűzvédelem illetékes szerveivel, közreműködés a károk helyreállításában, a rend fenntartásában, az őrzés-védelem területén és a forgalomszabályozásban. Lakossági járőrözések szervezése a bűnügyileg veszélyeztetett területeken, a veszélyeztetett intézmények és személyek ingó és ingatlan vagyontárgyai védelmére. A helyi önkormányzattal és a helyi rendőrségi, valamint határőrségi szervvel együttműködés a közbiztonsággal kapcsolatos feladatok végrehajtásának elősegítése érdekében. A rendőrség, a határőrség és a vám- és pénzügyőrség felkérésére részvétel közös akciók végrehajtásában. A bűnmegelőzés és a vagyonvédelem érdekében propaganda és oktatási tevékenység kifejtése.

Kerek-hegy Közhasznú Egyesület
(kulturális)
Cél: építve a helyi hagyományokra és bízva a helyi közösségek önszervező erejében, Baranya megye különösen elmaradott területein a gazdasági-társadalmi és ezzel együtt járó kulturális fejlődés előmozdítása.

Kisszentmártoni civil szervezetek

Kisszentmártonért Egyesület
(szociális,kulturális,érdekképviselet)
Cél: Kisszentmárton község polgárosodásának kibontakozásával a közösségi élet összefogását, a község hagyományainak megőrzését, a község bel- és külterületén a környezetvédelmi feladatok támogatása. Kisszentmárton külterülete Duna-Dráva Nemzeti Parkhoz tartozó részei megóvásának segítése a közösség eszközeivel, a szép és kulturált település megteremtéséhez, a fiatalok egészséges életmódjának kialakításában, a szellemi és testi fejlődésükhöz szükséges technikai eszközök beszerzésében aktív részvétel, új munkahelyek létrehozásának, vállalkozások elindulásának, a falusi turizmus megteremtésének segítése, a községben önhibájukon kívül nehéz anyagi és szociális körülmények között élő, hátrányos helyzetű családok (munkanélküliek, kisnyugdíjasok, sokgyermekes családok életkörülményeinek jobbítása, anyagi, szociális kulturális helyzetük javítása, az egyesület feladatának tekinti továbbá a munkaképes hátrányos helyzetűek foglalkoztatásának szervezését, elősegítését. A nagycsaládosok, időskorúak, a fogyatékossággal élő személyek, a regisztrált munkanélküliek érdekvédelme, segítése és támogatása.

Baranyahídvégi civil szervezetek

Baranyahídvégi Polgári Egyesület
(sport,kulturális,érdekképviselet)
Cél: Rendszeres sportolás, kulturális élet szervezése, ifjúsági programok segítése, testedzés, a falufejlesztés, a mezőgazdasági kistermelés lehetőségeinek biztosítása, az ilyen jellegű igények felkeltése, a község civil életének kibontakoztatása céljából. Az időskorúak gondozása, segítése és érdekvédelme a nagycsaládosok a fogyatékossággal élő személyek és a regisztrált munkanélküliek érdekvédelme, segítése és támogatása.

Fii Cu Noi Egyesület
(kulturális)

Hiricsi civil szervezetek

Hiricsi Horgász Egyesület
(sport,természetvédelem)
Cél: az egyesület tagjai részére a horgászat feltételeinek biztosítása, a horgászat népszerűsítése. Az egyesület tagjainak, különösen az ifjúsági horgászoknak a természet-és környezet tisztaságának megőrzésére való nevelés, az egymás iránti megbecsülés erősítése.

Ózdfalui civil szervezetek

Községi Nyugdíjas Klub Ózdfalu
(kulturális)

Bogádmindszenti civil szervezetek

Bogádmindszenti Aranyfácán Bérkilövő Vadásztársaság

Bogádmindszenti Sakk Klub

Bogádmindszenti TSZ Sportegyesület
(sport)

Nebuló Alapítvány a Bogádmindszenti Általános Iskoláért
(intézményi,oktatási,kulturális)

Piskói civil szervezetek

Piskói Baráti Társaság
(érdekképviselet)

Piskói Horgász Egyesület

Piskói Munkanélküliek és Kisebbségiek Érdekvédelmi Egyesülete
(érdekképviselet,szociális)

Helyi közösségek

4.2. A helyi közösségek és szerveződésük jellemzői, a közösségek formálódása, helyi identitás formálódása

Az ormánsági falvak helyi közösségeire napjainkban is a folyamatos változás jellemző. Jelenleg a legerősebb hatóerők között említhetjük a képzettebb népesség elvándorlását, az intézményvesztést, a közösségi és találkozási pontok, ill. alkalmak számának csökkenését. A munkahelyek és munkalehetőségek száma drasztikusan visszaszorult.

Együttélő nemzetiségek a hagyományos társadalomszerkezetben

Az Ormánság hagyományos társadalomszerkezetében az együtt élő sokféle nemzetiség mindegyikének meg volt a maga helye és szerepe a természeti adottságokra épülő gazdaság munkamegosztásában. Ez a munkamegosztás az évszázadok alatt folyamatosan jellemző betelepülés és a térség egyre színesedő etnikai képe mellett természetesen alakult ki.
Ebben a hagyományos gazdálkodási szerkezetben a régóta itt élő magyarajkú népességet elsősorban a földtulajdonra alapuló foglalkozásformák jellemezték – az extenzív állattartás, a földművelés, illetve az ártéri területek természeti kincseire alapuló halászat, pákászat.
A XVII-XVIII. századtól egyes falvakban sziget-szerűen betelepülő katolikus horvát népesség jelent meg.
A később betelepülő német származású gazdálkodók szintén az elnéptelenedő falvak területeinek felvásárlásával jutottak birtokokhoz és elsősorban mezőgazdasági tevékenységből éltek.
A migrációs tendenciák ellenére minimális volt a különböző etnikai és felekezeti csoportok közötti átjárás és érintkezés még a két világháború közötti időszakban is. Lassan jellemző etnikai összetétellel és lakossággal rendelkező falvak alakultak ki, zárt közösségekkel. A vegyes lakosságú településeken is megfigyelhető volt az egyes nemzetiségek elkülönülő letelepedése a falvak más-más részein, vagy a cigányság estében gyakran a falvaktól távolabbi telepeken. Ritka volt a vegyes házasság, az egyes népcsoportoknak megvoltak a saját ünnepeik, szokásaik. Az érintkezés szinte egyetlen terepe a helyi gazdasági egymásrautaltság volt.

A XX. század első harmadában a térségben megjelenő, majd egyre jelentősebb közösségeket alkotó beás cigányok hozhatták magukkal korábban is jellemző kézműves mesterségeiket. A körükben jellemző hagyományos foglalkozások a kosárfonás, a teknőkészítés és egyéb faeszközök faragása a természeti környezet nyújtotta nyersanyagokra épült. Ezekkel az új lakóhelyen is hozzájárultak a paraszti gazdálkodás eszközszükségleteinek előállításához. Amellett, hogy kézműves termékekkel látták el a falvak lakosságát, az első világháborút követően bérmunkásként is hozzájárultak az egykézés miatt munkaerőhiánnyal küzdő családi parasztgazdaságok működtetéséhez. Megélhetésüket még az ártéri erdők kínálta termények (gomba, bogyók, gyógynövények) gyűjtögetése és a saját szükségletek kielégítése mellett azok eladása is biztosította.

A helyi közösségek alakulása a II. Világháború után

A helyi társadalmak integrációjának a második világháborút követő időszak sem kedvezett. A szocializmus évei alatt felerősödtek a térségben a peremhelyzetben lévő, hagyományosan mezőgazdasági foglalkozási szerkezetű kistelepülések válságjelenségei. A problémákat tovább mélyítették a központi hatalom intézkedései. A magyar-jugoszláv kapcsolatok romlása az 1950-es években megpecsételte térségben élők sorsát: az ormánsági térség jelentős része fejlesztésre alkalmatlan, szigorúan őrzött határsávvá vált. A területet igyekeztek megtisztítani a rendszeridegen elemektől: pl. a kulákoknak nyilvánított módos gazdákat nagy számban telepítettek ki a dráva-menti falvakból különböző munkatáborokba (Kovács T. 2005: 33-34). 

Cigánytelep. Őrtilos, 1954. Eperjessy Ernő felv. (forrás: Néprajzi Múzeum)

A kibontakozó mezőgazdasági kollektivizálást követően sokan hagyták el az ormánsági falvakat is, hogy az ipari centrumokban (Pécs, mecseki bányák) találjanak megélhetést. Az elvándorlás elsősorban a képzettebb, fiatalabb népességet érintette, főként a korábbi gazdák leszármazottait. Jellemzően a hagyományosan passzívabb uradalmi cselédség maradt helyben. A körzetesítés és intézmény-összevonás centralista politikája növelte a migrációs hajlandóságot térségben.

Alsószentmárton, 1975. Révész Tamás felv. (forrás: Néprajzi Múzeum)

A cigányok a helyi társadalomban

Az Ormánság területén élő cigányság társadalmi helyzetének is meghatározója a XX. század során az országban kibontakozó lassú iparosodás és annak következménye, hagyományos foglalkozásaik térvesztése és az ebből adódó egyre erősebb megélhetési problémák. Ahogy az olcsóbb tömegtermékek miatt csökken a kereslet az általuk előállított eszközökre, szűkülnek megélhetési lehetőségeik, s egyre inkább a gazdálkodóknál végzett alkalmi munkákra, napszámra korlátozódnak. Az 1950-es évek TSz-esítése sem juttatja őket kedvezőbb pozícióba. Emiatt sokuknak csak a távoli ipari munkahelyekre történő bejárás biztosít megélhetést.

Kubikosbrigád.1970-es évek. Féner Tamás felv. (forrás: Néprajzi Múzeum)

A dél-baranyai térségbe telepített kisebb üzemekben jellemzően az alacsonyabb státuszú, képzetlenebb helyi munkaerő foglalkoztatására került sor, jelentősebbnek mutatkozott a városi munkahelyekre történő ingázás. A szocialista időszakban bekövetkezett, az ormánsági települések helyzetét és helyi társadalmát befolyásoló jelentős változás a cigány népesség falvakba településéhez köthető. A beköltözéseket a pártállami nyomás és támogatás egyaránt befolyásolta. Már a Rákosi-rendszerben sor került a beások erőszakos kitelepítésére a határzárat képező Dráva-menti ártéri erdőségekből. (Ragadics Tamás, 2015)

Az 1960-as években pedig a pártállam lakhatáspolitikájának eredményeként cigány családok tanácsi támogatással költözhettek be a falvak üresen maradt házaiba. Az eltérő kultúrájú cigány népesség megjelenése, az ingatlanok értékének csökkenése révén tovább erősítette a tradicionális népesség elvándorlásának ütemét. Ennek a folyamatnak az eredményeként olyan települések is kialakultak, ahol a korábbi népesség teljesen kicserélődött és nagyobb részben a cigányság által lakott falvak jöttek létre.

Alsószentmárton, 1975. Révész Tamás felv. (forrás: Néprajzi Múzeum)
Sündisznósütés. Tarany, 1984. M. Soós György felv. (forrás: Néprajzi Múzeum)

A rendszerváltást követően azonban mind az Ormánságon belüli, mind pedig a térségen kívüli munkavállalás lehetőségei beszűkültek, s ez még hátrányosabb helyzetbe lökte a helyi alacsonyan képzett cigány munkaerőt.

Kenyérsütés.

Helyi közösségek a rendszerváltozás után

Az 1990-es évek elején a kistelepülési munkahelyek száma jelentősen – az országos átlagot meghaladó mértékben – esett vissza a térségben. A termelőszövetkezetek felbomlása, a lokális gazdaság más szektorainak leépülése újabb elvándorlási hullámot indított el – ezúttal is a fiatal, munkaképes lakosság körében. Az elköltözések alacsony ingatlan árakat eredményeztek, ezáltal az ormánsági falvak a szociális indíttatású bevándorlás célterületeivé váltak, s még inkább szétforgácsolódtak a helyi közösségek. Felerősödött a hátrányos helyzetű népesség beáramlása. Az állami bérlakások privatizálását követően felélénkült a nagyvárosi lakáspiac, és elkezdődött a hátralékok miatt csapdahelyzetbe került, alacsony státuszú népesség kiköltözése a városi centrumoktól távolabb fekvő falvakba. Ez a jelenség összekapcsolódott az ipari munkahelyek leépülésével, és az elsőgenerációs városlakók deprivált csoportjainak visszatorlódásával a mezőgazdasági kényszervállalkozások és az alkalmi mezőgazdasági munkavállalás irányába.

Dodole, esőkérő szokás. Alsószentmárton

A gazdasági központoktól távol fekvő kistelepülések jellemző válságjelenségei kivétel nélkül diagnosztizálhatók az ormánsági térségben: magas az idős, inaktív népesség aránya, ugyanakkor magas a fiatalos korszerkezettel jellemezhető, marginalizálódott csoportok jelenléte is. A legsúlyosabb problémák és konfliktusok a hasadt társadalmú településeket érintik, ahol egymástól eltérő kultúrával, etnicitással és gazdasági stratégiával jellemezhető rétegek konfrontációkkal terhes együttélését figyelhetjük meg. Az ormánsági falvak népességére jellemző a szociális ellátórendszerektől való nagyfokú függés, a deprivált csoportokra jellemző deviáns viselkedési formák elterjedtsége, a kiszolgáltatottság, kilátástalanság, kiábrándultság és frusztráció. Ezek a jelenségek a migrációs tendenciák eredményeként összekapcsolódnak a társadalmi konszenzus hiányával. (Ragadics Tamás, 2015)

Utcaseprők pihenője. Pécs. 1990. Tóth László felv. (forrás: Néprajzi Múzeum)
Cigányok a tűz körül. Mohács, 1960. Bosnyák Sándor felv. (forrás: Néprajzi Múzeum)

Az elmúlt évtizedek népszámlálásainak nemzetiségi adataiból jól látszik, milyen erős volt az asszimiláció és az identitás vesztés a térség német és horvát eredetű lakóinak körében. Ez egyrészt abból adódik, hogy az aprófalvakban jellemzően elöregedő a népesség, s az identitást erősebben őrző idősebb nemzedék kihalt. Másrészt a fiatalok elköltöznek a nehezebb életkörülményeket biztosító kis településekről. A fogyatkozó népességen belül is etnikai átrendeződés megy végbe. 

A hagyományait, kötődését még ápoló emberek sem vállalják már fel, nem vallják nemzetiségüket.
A hagyományos típusú közösségek meggyengültek, részben alapjukat vesztették, de nem szűntek meg: A közös munkavégzés és egymás kölcsönös segítése tovább él egyes háztartások, illetve az egymással kooperáló kisvállalkozók körében. A lokalitás összetartozást gerjesztő szerepe továbbra is jelentős, sőt a rendszerváltozást követő időszakban erősödni látszik, elsősorban a falvakba beszorult, külső kapcsolatrendszerrel nem rendelkező, inaktív csoportok körében. Annak ellenére, hogy a legtöbb település közúton jól megközelíthető, a tömegközlekedés hiányosságai és az utazás költségei miatt minden faluban megjelenik egy – a helyi társadalomban különböző arányban jelenlévő – bezárt réteg. A kevésbé mobilis népesség körében a rokoni és szomszédsági viszonyok szerepe felértékelődik. A szegényebb, többgyermekes családok esetében ez a megélhetést segíti, az egyedülálló idősek pedig a következő generációk elvándorlása miatt szorulnak támogatásra. A képzetlen, helyben maradó fiatalok jellemzően helyi, illetve környékbeli párt választanak maguknak. (Ragadics Tamás, 2015)

Kisebbségi önkormányzati rendszer

A nemzetiségi lakosság összetartozás tudatának, a fiatalok identitásának erősítése, az eltűnőben lévő kultúra ápolása, a közösségépítés szempontjából kiemelt jelentőségű a helyi kisebbségi önkormányzatok tevékenysége. Bizonyos településeken ennek az 1990-es évek közepére visszanyúló folyamatos hagyománya van, s mióta lehetőség nyílt rá, alakultak kisebbségi szervezetek. Más településeken (ezek főleg párszáz fős aprófalvak) napjainkig nem jöttek létre hasonló érdekvédelmi szerveződések.

A könyvtárból ajánljuk