Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára
Hirdetés legeltetés tárgyában, Vajszló, 1834. február 16.
Az Nagy Méltóságú Magyar Királyi Helytartó Tanácsnak kegyelmes parantsolattyából és a Tekintetes Péts Váradi Királyi Praefectorátusi Hivatalnak folyó Februárius holnapnak 9ik napján 1834ik esztendőben 253dik szám alatt költ rendeléséből, ujra ismét keményen tiltatik:
1. Senki se merje akár mi névvel is nevezendő marháit különössen legeltetni, ha nem azokat egy közönséges pásztor őrizze.
2. Senki se merjen, – légyen az jobbágy, csordás, ökör pásztor, csikós vagy kanász, – baltát, fejszét, avagy akárminő vágó- metző- avagy tüzet tsináló szerszámot magával az erdőbe vinni, ottan pipázni avagy tüzet rakni.
Aki ezen fölsőbbi parantsolatok ellen vét, első esetre az nála találtatószerszámokat örökre el veszti, második esetre pedig kemény testbéli büntetést fog kapni, és az károkat mindenkor megtériteni.
Ezen felsőbbi parantsolatokat az Uradalmi birák ki hirdessék és hogy valóbanki voltak hirdetve, a tul lapon fel irják, és egyszer s mind az Helység petsétjének reá ütésével bizonyítsák.
Költ Vajszlón, februáriusnak 16kán 1834.
Angyal György Alois
tiszttartó
Szerződés szlavóniai favágókkal, Vajszló, 1845. november 23.
Szerződés Melly egy részről az egyházi értékhez tartozó Tettes Vaiszlai Uradalom, más részről pedig az alább irt fa vágók között köttetett, jelessen pedig:
1. Fent tisztelt Vaiszlai Uradalom az 1845/6. évre a Bessenczi határban ki jelölt erdei vágást által adja ugy, hogy alább nevezett fa vágók minden abban találandó fákat /: ki vévén tölgyfákat :/ öll fának tisztán feldolgozni, – minden hasáb fának hosszúságát három lábra metzeni – és fél ölenként, mellynek magassága 3 1/2- hosszúsága pedig 6 1/2 láb felrakni kötelessek lesznek.
2. A Tettes Vaiszlai Uradalom a szerződési fa vágóknak minden hasáb fának ölétől 48 kr; minden ág fának ölétől pedig 32 4/5 kr pengő pénzben minden két hétben a fa átvétel után mint megérdemlett bért, fizetni fog.
3. A fa vágók minden előre nem látható általuk okozott károkért egyik valamennyiért és mindnyájan egyért jót állani és a tett kárt bötsü szerint az Uradalmi pénztárba pótolni kötelssek lesznek.
4. Ha a fa vágók a magokra vállalt munkát félbe hagynák, akkor a Tettes Vaiszlai Uradalomnak más fa vágókat magok költségekre fel fogadni szabad lészen.
Ezen szerződés 4 hasonló példányban mind a két részről alá iratott.
Költ Vaiszlón, 1845 évi november 23án
Adamovich Imre tiszttartó
Hopp Antal ellenőr, Ruzsovits János erdei tiszt
Favágók: Perloge Antal, Hujtz Josef, Rozman Mihály, Zsuvits Jakob, Traun György, Mokritsen Johan
A munkásokat felfogadó ügynök igazolása:
Hogy ezen szerződés szóról szóra a munkásoknak általam meg magyaráztatott lévén, fent kitett pontokra reá áltak és a szerződést elfogadták, bizonyítom.
Költ Vaiszlóban 1845ik évi nobember 23án, (héber aláírás) Krausz Ábrahám
Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztály
Vajszlói krónika, 1830 (Kézirat)
Kis Tóth Dániel 1830-ban kezdte írni családja történetét, melyet a XVII. század végéig vezetett vissza. Szabad szövegben és verses formában olvashatók rövid jellemzések az egymást követő generációk tagjairól. A rövid személyes történetek felfedik előttünk az ormánsági emberek mindennapjait. Megtudjuk, hogy Kis Tóth Dániel egyik nagybátyja kereskedő volt, aki Veszprémbe, Győrbe, sőt néha hajón a szerémségi Péterváradra is szállított sertéseket. Kis Tóthék gazdálkodtak, mellette fát szállítottk a Dráván és a Dunán. Gazdaságuk csúcsán kilencven disznójuk, négy szántó ökrük és tehenük volt, aminek nagy részét elveszítették. Az apai telket a nagyobbik fiútestvér kapta, Dániel zsellérségre jutott, de egy éven belül földet bérelt és molnárnak állt. Hamarosan disznókat vásárolt. Három év múlva 14 disznóból hetet elveszített, amikor a Dráván áthajtotta őket makkoltatni. A krónika végén saját betegségeit sorolja fel, melyek közül leginkább a köszvény keserítette meg az életét.
Janus Pannonius Múzeum Történeti Osztály
Vajszlói pénzintézetek
A XX. század közepét megelőzően Vajszlón két jelentős pénzintézet működött. A Vajszlói Takarékpénztár Részvénytársaságot 1907-ben alapították. Munkáját választott Igazgatóság élén a pécsi Eisler János elnökként irányította. Az Igazgatóság vajszlói tagjai voltak: Badegovits János kereskedő, Benedek Zsigmond malomtulajdonos, Hidvégi János körorvos, Morvay Ferenc körjegyző, Pallag János és Tóth Lajos nagygazda. A Takarékpénztár 1914. évi jelentése szerint a vezetés 1915-re teljesen vajszlói kézbe került.
A Kereskedelmi Bank Részvénytársaságot 1910-ben alapította a Vajszló-Sellyei Sertéskereskedelmi Hizlalda és Téglagyár Rt. Ez a pénzintézet néhány pécsi kivételtől eltekintve az Ormánság vállalkozóinak bankja volt. Vezérigazgatója Dosler Samu vajszlói téglagyáros, igazgatója Dénes Gyula Vajszlói tisztviselő lett. A bank 1922-ben a Széchenyi utcában épített telephelyet, ahol az általa forgalmazott termékeket tárolták. Fontos üzletága volt az alapító Sertéskereskedelmi Hízlalda. A Kereskedelmi Bank az 1920-as évek végére csődbe jutott, 1930-tól felszámolták.
